Sziasztok!

Azért hoztam létre ezt a blogot, mert olyan sok gondolatom van, amit szívesen megosztanék veletek.

Lassan 12 éve foglalkozom hálózatépítéssel, és már nem hittem, hogy egyszer újra szerelmes leszek egy hálózatba (tudjátok, a vén róka már nehezebben csábul), de ez most a 7 Gyűrűvel megtörtént.

Nem azért, mert elvakít a pénz és a csillogás ígérete, és dollárok repkednek lelki szemeim előtt.

Engem az MLM-ben nem ez érdekelt és nem ez fogott meg elsősorban. 

Annak idején kényszerből kezdtem el foglalkozni vele, mert 2 gyereket neveltem egyedül és valamiből meg kellett élnünk. Alkalmazottként erre nem sok esélyem volt, mivel albérletben az élet elég drága.

Úgy kezdtem, hogy semmit nem értettem hozzá és semmit nem tudtam róla. Egyetlen dolgot tudtam: hogy csak előre menekülhetek a nincstelenség szorításából. 

Ez néhány év alatt elég jól sikerült, és nem voltak anyagi gondjaink. 

Akkor tanultam meg valami fontosat: a siker nem dobokkal, és csinnadrattával érkezik hirtelen. Én soha nem tudtam elképzelni az elején, hogy egyszer én is sikeres lehetek. Nem is próbáltam, mert olyan mélynek tűnt a szakadék a realitás és a siker lehetősége között, hogy elszédültem, ha rágondoltam. Ezért aztán úgy tettem, mint amikor az ember a magasban van, és nem akar lezuhanni. Nem néztem le. Csak a lábamat néztem, és egymás után mindig csak egy lépést. Mindig csak a következő lépésre koncentráltam. Aztán egyszer csak átértem a túloldalra.

Mert az igazság az, hogy az elméd mindig meg fogja próbálni megmagyarázni neked, hogy miért nem lehetséges valami, amit nagyon szeretnél. A szabadságot ebben a világban nem adják könnyen. Kívül-belül tele van szögesdróttal a kerítés. De át lehet jutni. Át lehet jutni, csak nem sérülések nélkül, és áldozatok nélkül.

Ezt jelenti számomra az MLM. Az esélyt a szabadságra. Bármennyire is nehéz, és bármennyire feketítik, azért mégiscsak az egyetlen iparág ezen a bolygón, ami esélyt ad a hozzám hasonló egyszerű emberek számára. 

Amikor én toborzok valakit, nem azt gondolom, hogy berángatom valami baromságba. Azt gondolom, hogy kifelé rángatom őt éppen. Kifelé a fogságból. Elsősorban a mentális fogságból. Lehet, hogy nem működik. Lehet, de ha nem próbálkozunk, akkor esély sincs, hogy valami működjön, nem? A munkahelyeden nem fog egyszer csak megőrülni a tulaj és elkezdeni duplázni, triplázni a fizetésedet, ugye? 

Szóval, lehet, hogy én vagyok a hülye, de ezerszer inkább MLM, mint hogy meg se tudjak normálisan élni, de még ráadásul egész nap dolgozzak érte. 

Aminek most nagyon megörültem, az hogy valaki végre talált arra módot, hogy lecsökkentse a kockázatot. Ez a 7 gyűrűben csodálatos. Nem az fizet, aki kezdi. Az fizet, akinek már elindult. És még jutalmazzák is érte. Fantasztikus koncepció! Tényleg az emberekért van. A kisembert segíti. Most már csak azt kell elérnünk, hogy a kisember ne legyen kisegér. Hogy ne járjon úgy, mint a jegesmaci, amikor több év 2x2 méteres ketrec után kiteszik a szabadba. És továbbra is csak 2x2 méteres térben botorkál. 

Sok a munkánk, ha fel akarjuk rázni az embereket, és nem mindig könnyű. Meg hát van olyan is, aki nem akarja, hogy felrázzák. Tudod, van aki a TV-t nézi és azt gondolja, hogy él. Nekik nem tudsz segíteni. De vannak olyanok, akik még életben vannak, és vannak álmaik. Őket keresd. Ők örülni fognak neked.